admin bejegyzései

Kutyafajták

Afgán Agár

Az afgán agár egy kutyafajta, a Földközi tenger keleti partvidékér?l származik, az agarak közé tartozik. Azért tenyésztették, mert nagyon jó futó és nagyon jó látása volt. Az ókori kereskedelem során jutott el Afganisztánba Több száz évig az afgán király kit?n? vadászkutyája volt. Modern változatát 1895 után Angliában tenyésztették. Az 1970-es években luxusállatként tartották számon. Nagyon méltóságteljes és érzékeny. Az idegenekkel szemben elég távolságtartó és sok benne a függetlenségi hajlam. Az emberek közt elterjedt tévhit, hogy nagyon buta fajta, de a butaságot ne tévesszük össze a makacssággal. Általában egy embert fogad el gazdájának, akiért mindent megtesz. Könnyen tanul, de az más kérdés, hogy engedelmeskedik-e a parancsoknak. Agár létére nem akkora a mozgásigénye, képes naphosszat egy kanapén feküdni. Nagyon kitartó, kiszemelt zsákmányát addig üldözi amíg el nem kapja.

 

Az afgán agár jellegzetessége a hosszú selymes sz?rtakaró. Az F.C.I. által minden szín elfogadott. Másik jellegzetessége, hogy hosszú, íves farka gy?r?ben végz?dik. Koponyája hosszú, fején szinte hajszer? sz?r található, fülét szintén hosszú sz?rtakaró borítja. Orrtükre fekete, a világos szín? kutyáknál a mályva szín is elfogadott.

 

Airedale terrier

Yorkshire grófság Aire folyója a legel?kkel tarkított Pennine-hegységben ered, és egy szénben gazdag iparvidéken, az Aire völgyében folyik tovább, majd az Ouse-ba torkollik, utolsó 60 kilométerén hajózhatóvá szélesedve. Az itt él? bányászoknak, vadászoknak, farmereknek és állatkeresked?knek olyan egyszer?, kemény, ügyes és sokoldalú kutyára volt szüksége, melyet bármilyen célra megbízhatóan alkalmazhattak, mely egyaránt volt kiváló vadász szárazon és vízen, a fácán mellett megfogta a patkányt is vagy akár képes volt marhát terelni. A fajta kialakítása során valószín?leg felhasználták többek között az otterhoundot, a Bull terriert, az Old English terrier, s?t talán a Gordon szettert is, színe és apportkészsége miatt. Id?vel az Aire völgyében egyre egységesebb lett a kutyaállomány, és a kialakulóban lév?, sokoldalú és megbízható új munkakutya egyre távolabbi tájakon is hívekre talált. Sokáig egyszer?en working vagy waterside terriernek hívták, de a grófságban fekv? Bingley városának nevét is viselte egy ideig a fajta, majd els?ként dr. Gordon Stadles nevezte airedale terriernek, 1978-ban. Az Aire völgyében 1864-ben tartották az els? kutyakiállítást, a Kheighly Agricultural Show keretében, külön osztállyal a „broken-haired” terriereknek. Itt szerepelt az airedale is, egyel?re waterside terrier néven. A Kennel Clubb 1886-ban már Airedale terrierként kezdte törzskönyvezni a fajtát. A fajta „?sapjának” Rattlert tartják, akinek Airedale Jerry nev? fia még nála is nagyobb hírnévre tett szert, ? volt Ch. Cholmondeley Briar, az els? CC-t elnyer? airedale terrier apja.

 

Akita

Az akita vagy akita inu (???), gyakran az írásjegy másik olvasata szerint akita ken) egy Japánból származó kutyafajta. Neve az Akita nev? japán tartomány és az inu (japánul -kutya) szóból tev?dik össze. Nevezik még Matagi inu-nak a medvevadász múltja után. Az Akita a szamurájok kutyája volt, japánban az egészség és a jólét jelképe. 1999 óta megkülönböztetik az akita inu és a nagy japán kutya néven elfogadott amerikai akitának is nevezett fajtát. Az amerikai akita nagyobb vaskosabb fajta, sötétebb fejjel.

Az akita inu a legismertebb a japán spiccfajták közül, de a nemzetközi porondon csupán a közelmúltban jelent meg. Az Egyesült Királyságban és Amerikában az elmúlt években mutatták be kiállításon, s a japánok mindent megtesznek, hogy javítsák fajtatiszta állományukat. A vaddisznó-, ?z-, s?t feketemedve-vadászatra kitenyésztett akita inu kétségtelenül hajlamos a szilajságra, de könnyen képezhet?, és általában kiegyensúlyozott temperamentumú.Más kutyákat egyéb állatokat zsákmánynak tekinthet, ha nem velük együtt nevelkedett.Idegeneket nehezen t?r meg maga körül,természetéb?l adódóan védi területét (erre külön képezni nem ajánlott).A tanítást feltétel nélkül a gazdának kell végeznie, nem szabad kutyaiskolába adni.Rendkívül intelligens, könnyen tanul,de s?r?n el?fordul ,hogy makacskodik. Az Akita nagyon család centrikus imád a gazdájával (ival) együtt lenni, nem érzi jól magát egymagában. Egy japán kormányrendelet a nagydíjas akitákat nemzeti kinccsé nyilvánította.,

Színek: vörös, szezám (sable), csíkos (brindl) és a fehér. A fent jelzett színeknél (kivétel a fehérnél) „urajiro”nak kell lennie. urajiro: fehér sz?rzet a pofa széls? oldalain és az arcon, az állkapocs alatt, a torkon, a mellkason és a hason, a farok alsó vonalán és a lábak bels? oldalain. . Farkuk hosszú, felfelé göndörödik. Szemük mélyen ül?, kis méret?, sötétbarna és fekete körvonala van. Orruk nedves fekete vagy a fehér szín?nek hússzín? is lehet. Szájuk fekete, nem lóg lefelé, nyelvük rózsaszín. Fülük egyenesen áll felfelé, vagy kissé el?refelé mutat. Fejük alakja felülnézetb?l egyik csúcsán levágott háromszögre hasonlít.

Az akita ragaszkodása és h?sége már-már legendás. Tokióban, az egyik pályaudvaron áll annak a Hacsikó nev? akitának a szobra, aki kilenc éven át, mindennap, azon a helyen virrasztott és várta gazdáját, aki egyik tanítási óráján elhunyt. A kutya utolsó leheletéig várta haza gazdáját szélben és napsütésben, míg 11,5 éves korában ?t is elérte a halál. A történetr?l film is készült Hacsi- A legh?ségesebb barát címmel.

 

Alaszkai Malamut

Értelmes, viszonylag önálló természet? fajta, barátságos és h?séges, ugyanakkor méltóságteljes is; megvan a saját akarata, s olykor domináns módon viselkedik. A szolgalelk?ség távol áll a természetét?l. Általában igen magabiztos és kiegyensúlyozott kutya. Józan és szívós, bundája minden id?ben kell? védelmet nyújt. Az alaszkai malamut nem szeret egyedül lenni. Némelyik nem jön ki a gyerekekkel de sok védelmezi a gazda gyerekeit, ha már be vannak neki mutatva(el?ször távolságtartásra kell inteni a kutyát, hogy értse, vigyázni kell rá), és mindenki mással is elég barátságos, így ház?rz?nek teljesen alkalmatlan. A vele azonos nem? más kutyákkal szemben domináns módon viselkedhet. Gazdájának tisztában kell lennie ezzel, már egészen kicsi korától kezdve el kell vennie a kutya kedvét az idegen kutyákkal szembeni domináns viselkedést?l. Macskát nem érdemes vele egy házban tartani, hacsak a kutya kölyökkora óta hozzá nem szokott e háziállat jelenlétéhez – ez utóbbi esetben gond nélkül együtt élhetnek. Mivel a malamut vadászösztöne még igen er?s, nem árt a szocializációja során minél többféle állattal megismertetni, még a szarvasmarhákkal is.

Munka kutya. Szánhúzásra lett teremtve, így vérében van a sok mozgás, a húzás utáni vágy. Gyakran kell sétáltatni, futtatni, és hevederrel húzatni vele nagyobb, nehéz tárgyakat (pl: autó kerék, farönk) Nagy mozgástért igénnyel, de kis lakásban is elél.

A téli hónapokban nem igazán kell olyan gyakran kefélni, elég 1-2 alkalommal egy héten. A nyári hónapokban legalább kétnaponta fésülni kell, mert a sz?re hullani kezd. Évente 2 alkalommal vedlik, aminek ideje – a versenyeztet?k nagy keser?ségére- kiszámíthatatlan. (lehet akár a tél közepén is) Többféle módon is történhet a vedlés: van, hogy egyenletesen vedlik, csak a kikefélt sz?r mennyisége n?, van olyan, hogy csimbókokban hullajtja le régi bundáját, és néha egyik napról a másikra ledobja a teljes régi sz?rét -ez utóbbi a kutyakiállításokon elég kínos tud lenni, ha az egyik nap még szép, ápolt sz?r? kutyát mutattunk be, másnap meg egy pucér kis szánhúzót-. A vedlés id?szakában tép? kefével lehet segíteni a sz?r hullajtását.

 

Amerikai Bulldog

A buldog-dinasztia leszármazása a 400-as évekre tehet?. Ekkortájt kezdett elkülönülni a nomád törzsek által Angliába hozott nagy test?, vaddisznó- és medvevadászatokra használt, masztiff jelleg? kutyákból egy olyan típus, melyet a buldogok ?seinek tekinthetünk.Mivel ebben az id?ben ismeretlen volt a „hobbikutyázás” fogalma, csak azoknak a kutyáknak volt helye a nap alatt, akik hasznos munkát végeztek. Természetesen a klasszikus értelemben vett tenyésztés is ismeretlen volt, inkább amolyan funkcionális szaporítás folyt, azaz csak a munkára legalkalmasabb, legrátermettebb és bizonyítottan jó egyedeket szaporították.A mészárosok – akiknek a buldog születését köszönheti – általában nagytest?, veszélyes állatok között dolgoztak, melyek a „siralomvölgy” felé tartva különösen csekély hajlandóságot mutathattak az együttm?ködésre. Ezért leginkább olyan kutyáknak vették hasznát, melyek megkönnyítették a vágóállatok hajtását, valamint képesek voltak az esetenként kitör?, elszabaduló nagytest? patások megzabolázására. Az általuk el?szeretettel használt kutyák harciasságukkal, kitartásukkal és nem utolsósorban legendás fogáskészségükkel vívták ki elismerésüket, s a középkorban mészároskutyaként tesznek róluk említést. Az angol nyelvben kés?bb pedig találóan a „bull” (bika) és a „dog” (kutya)” szavak összevonásával, már buldogként aposztrofálták ?ket. Alkatilag még heterogén fajta, ami a különböz? területeken eltér? feladatokat végz? kutyák miatt alakulhatott így. Alapvet?en két típusa különböztethet? meg. Az egyik úgynevezett “standard”, mely atletikusabb, könnyebb felépítés?, valamivel hosszabb orral rendelkezik, a másik a “bully”, mely nehezebb, tömegesebb, szélesebb, nagyobb fej?, kicsit rövidebb orrú. Értelemszer?en a standard kutyák a legkülönfélébb kutyás sportokban jeleskednek, míg a bullyk a kutyavilág er?emel?i, akik rövid távon robbanékonyak és félelmetes erej?ek, tehát mondjuk bemelegítés nélkül helyb?l ledöntenek egy téglafalat, de hosszabb távon, például kimerít? futás után kell nekik egy szuszszanásnyi pihen?, hogy megismételjék a gyakorlatot. Az amerikai buldog kedveli az embereket, nyitott a világgal szemben,és szívesen köt barátságot még vadidegenekkel is, feltéve hogy azok rossz szándék nélkül közelednek felé.Gazdájáért rajongó, végtelenül emberközpontú kutya.

 

Amerikai Cocker Spániel

Az angol cocker spánielnél kisebb, érdekes megjelenés? kutya. Feje szögletes, arcorri része széles. Szeme sötétbarna. Füle hosszú, lelóg; selymes, dús sz?r borítja. Végtagjai rövidek, vaskosak, párhuzamosak, egyenesek. Farkát csonkolják. Sz?rzete közepesen hosszú, a fején rövid, mellkasa két oldalán és a végtagjain szinte a földet söpri. Színe koromfekete vagy sárgásbarna, fekete rajzos, ill. fekete-fehér-cserbarna. Amerikában tenyésztették ki az angol cocker spánielb?l, méghozzá alig néhány évtized alatt. Élénk, fürge, nyugodt, kiegyensúlyozott természet?, játékos, csendes, jóindulatú, ezért városi tartásra kimondottan alkalmas. Alkalmazása: Amerikában mint vadászkutya is népszer?. Európában kedvtelésb?l tartják

 

Amerikai Staffordshire Terrier

Habár e faj ?sei Angliából származnak, az amerikai staffordshire terrier kiépítése egy amerikai sikertörténet. Ezeknek a kutyáknak fontos szerepük volt az amerikai telepesek sikerének elérésében és az ország felépítéseben. Az amstaffok ?seit a farmokon használták úgy általános feladatok elvégzésére mint “babysitter”-ként. F?leg a kiköt?városokban a fajta ?seit gladiátorkutyákként használták. Egy “pitt”-nek nevezett gödörben fajtársaik ellen kellett harcolniuk. Az amstaff rendkívüli ereje és vitalitása közvetlen következménye a sikeres viadorkutyák céltudatos keresztezésének. Egészen a XIX-ik század es? feléig, Angliában, az er?s izomzatú, robusztus testfelépítés? bulldogokat viadorkutyaként használták a bikaviadalokon amikor is a kutya egy bikával vagy ökörrel küzdött meg. Eredetileg ezek mészárosok kutyái voltak, melyek segítettek a gazdáiknak az állatok lefogásában amíg a mészáros levágta ?ket. Ez a kedvelt id?töltés rövidesen népszer? sporttá n?tte ki magát amit “bull-baiting”-nek neveztek. 1835-ben a Brit Parlament elfogadta az Állatok Védelmér?l és Kíméletér?l Szóló Törvényt ami törvényen kívülre helyezte ezeket a kegyetlen sportokat. Ekkor a tenyészt?k a kutyák közötti harcokat kezdték el el?nyben részesíteni mivel ezeket könnyebben el lehetett rejteni a hatóságok szeme el?l. A kutyák között zajló gladiátorharcokhoz a buldogok túl nehézkesnek és lassúnak bizonyultak, ezért a könnyebb és fürgébb terrierekkel kezdték el ?ket keresztezni. Némely forrás szerint a buldogot a white english terrierrel vagy a black and tan terrierrel keresztezték, hogy létrehozzák a staffordshire terriert. Más szakért?k szerint a Fox Terriert használhatták e cél eléréséhez. Ami biztos az, hogy ebben az új fajtában összpontosult a buldog ereje és agresszivitása és a terrierek élénksége, kitartása és intelligenciája. Akkoriban ezt az új fajtát nevezték bull-and-terriernek, half and half-nak, pit dognak és pit bull terriernek. Az 1870-es években ezeket a kutyákat az angol és ír bevándorlók magukkal vitték Amerikába, ahol nagyobbra tenyésztették ?ket és amerikai bull terriernek, yankee terriernek és kés?bb amerikai pit bullterriernek illetve amerikai staffordshire terriernek nevezték el ?ket. Az amerikai staffordshire terrier nagy er? benyomását kelti, izmos de emellett meg kell ?riznie fürgeségét, eleganciáját, élénkségét. Középméret?, er?teljes felépítés? kutya. Bátorsága közmondásos.

 

Angol Agár

Az angol agár régi kutyafajta, az egyiptomi domborm?veken már a IV. dinasztia korában is ábrázoltak hasonló kutyákat. Napjainkban is ismert változatát Angliában tenyésztették ki. Angol neve: Greyhound.

 

Angol Bulldog

A buldog ?sét a középkori Angliában, vélhet?en a 16. és 17.század fordulóján tenyésztették ki masztiff és alaunt fajtájú kutyákból. Mészárosok használták a bikák terelésére és ?rzésére, valamint az ekkor még általánosan alkalmazott bikaheccek (bull buiting során. A 19.századra eredeti szerepében már nem volt rá szükség, ezért háziasítani kellett a fajtát. Ennek érdekében a mopsszal keresztezték; így alakult ki a mai békés, nyugodt természet? angol buldog. Az els? fajtaklub 1875-ben jött létre Londonban, ebb?l alakult meg 1895-ben a British Bulldog Club. A buldog jó természet?, nagyon kiegyensúlyozott és szelíd kutya. Vidám és barátságos, spontán és lelkes viselkedés?, de a lakásban nyugodt, érzékenyen reagál környezetében uralkodó hangulatra. Értelmes fajta, amely átgondolja a dolgokat, ám ett?l még igen engedelmes. A buldog kimondottan gyengéd, szeret a család közelében lenni. A más kutyákkal és háziállatokkal váló együttélés problémamentes. Igen toleráns, jól fejlett humorérzéke van. Nem könny? kihozni a sodrából. Általában mindenkivel összebarátkozik, bár el?fordulnak óvatosabb egyedek is. A buldog általában könnyen tanítható. Érzékenyen reagál a gazdája hangjára és hangulatára, s gyakran már egy barátságos, de határozott hangú kérés is elég ahhoz, hogy engedelmeskedjen. Semmiképpen sem szabad komolyabban bántalmazni, viszont azt sem lehet hagyni, hogy túl sokat engedjen meg magának. A nevelésében állandóan következetesnek és egyértelm?nek kell lenni. Ez a kutya nagyon szeretne gazdája kedvében járni, és ha megérti, hogy mit akarnak t?le, akkor nem okoz csalódást. A buldog népszer? társ a gyermekes és a gyermektelen családokban egyaránt. Noha értelmes és szívesen tanuló fajta, testalkata miatt alkalmatlan a kutyás sportokra.

 

 

Angol Véreb

Gyorsan tanul, de a nevelés során néha makacsul viselkedhet. A fajta remek szaglásáról ismert, a világ rend?rségein sokat használják. A fajta egy példánya több mint 600 letartóztatással büszkélkedhet. Akár 250 kilométeren keresztül is képes egy nyomot követni. Az angol véreb könnyen felismerhet? nemes és méltóságteljes arckifejezésér?l és a nyaka és feje körüli laza, hosszú és lógó b?rred?kr?l.

 

Argentin Dog

Az argentin dog temperamantumos, olykor szilaj kutya. Kiegyensúlyozott, komoly, szívós, bátor, néha domináns viselkedés?. A gazdájához és családjához nagyon h?séges, irántuk érzett szeretetét gyakran kifejezi. Általában igen figyelmes, és szükség esetén a család védelmére kel, de ugatni csak ritkán szokott. Az argentin dog remekül kijön a gyerekekkel. A látogatókkal eleinte bizalmatlan, a család barátait azonban lelkesen fogadja. Az argentin dog ritkán viselkedik barátságosan más kutyákkal. A kanok különösen hatalmaskodók lehetnek, de a szukák is hajlamosak erre. E tekintetben a megfelel? szocializáció csodákat tehet. Az argentin dognak következetes, tisztességes és nyugodt nevelésre van szüksége. A szigorú büntetés a kívánattal ellentétes hatást válthat ki. Sok id?t kell fordítani a szocializációjára. Bárhová megy is gazdája, lehet?leg vigye magával a kutyát is, hogy különféle emberekkel, gyerekekkel, kutyákkal és más állatokkal találkozhasson. A fajta általában nem annyira ajánlható tapasztalatlan vagy bizonytalan személyeknek. Egy nyugodt, természetes tekintéllyel rendelkez? gazda viszont a legjobbat hozhatja ki bel?le. Az argentin dogot Argentínában ma is eredeti feladatkörében használják, másutt azonban f?ként társként szolgál olyan családoknál, ahol házban és házkörül is b?ven akad hely.

 

Ausztrál Juhászkutya (Australian Shepherd)

Kialakulása az 1800-as évekre tehet?. Neve megtéveszt?, hiszen a fajta kialakítása jórészt az Egyesült Államokban történt. Vérvonalában a collie-k mellet más pásztorkutyák is szerepelnek. ?seinek nyomai még fellelhet?ek Franciaországban és Spanyolország baszk tartományaiban.

Természete mozgékony és értelmes. Fontos azokon a területeken, ahol létfontosságú az engedelmesség, így a mentési munkákban.

 

Basset Hound

A basset szó francia eredet?, jelentése a bas/basse („alacsony”) szóból ered. Legtöbb fajtája Franciaórszágból származik. El?ször a 16. század közepén jelent meg. Falkában szeret legjobban vadászni.

Nyugodt és érzelmes, de – vadászkutya lévén – zsákmányát (étel, játék vagy ezeknek vélt más tárgyak) egyes esetekben agresszívan megvédi.

Háziállatnak alkalmas: bolondos és kedves kutya. A feln?tt egyedek mély hangú, öblös ugatása els? hallásra ijeszt?nek t?nhet. Alkalmas városi és vidéki életre is. Szereti a gyerekeket. Néha csökönyös szokott lenni.

 

 

Beagle

A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik Angliában. A beagle a kopók egyik leg?sibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószín?leg méretéb?l adódik, a kelta, óangol beag, begle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a 3. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak. A fajta neve a 15. században bukkan fel el?ször írott szövegben, kés?bb többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen ?se nagy valószín?séggel a 17. században kitenyésztett harrier /nyulászó/ kopók között keresend?. Ezen kopók számtalan különböz? fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen ?se. Hazájában jellemz?en nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az id?k folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az els?dleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A fajta egységes tenyésztésének kezdete 1890-re, az Angol Beagle Club megalakulására datálható. A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a kedvez? körülmények miatt /hatalmas, szabad területek/ a mai napig sokan ?zik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling is. Ott ahol lehet?ség van e neves sport ?zésére /Magyarországon tilos a kopózás minden formája/, ott a beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a beagleket párokba sorsolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell lenniük, és a kett? közül a jobb jut tovább. Nagy tömegbe együtt tartva sem marakszik a falkatársaival, s ezért kísérleti állatként az orvostudomány is szívesen használja. Bigli2.jpg

Kiváló szaglása miatt Amerikában a rendvédelmi szerveknél (határ?rség, rend?rség) is alkalmazzák. Az amerikai mez?gazdasági minisztérium Beagle Brigade néven külön egységet tart fenn bel?lük.

II. világháború el?tti id?szakban még nem volt beagle Magyarországon. A Magyar Ebtörzskönyv els? beagle bejegyzése egy 1971-es születésü, import kan a MET (vegyes fajta) 3904 számú kutyája. Az els? beagle kiskutyák – Maverick M. – 1979-ben születettek hazánkban C törzskönyv? szül?kt?l.

 

Bearded Collie

A bearded collie (szakállas collie), becenevén „bierdie”, skót eredet? kutyafajta. Skóciában már a 16. században ismerték, önálló fajtaként mégis csak 1944-ben jegyezték be. Bár eredetileg pásztorkutya volt, ma már f?ként családi kedvencként tartják. A bearded collie egy skót pásztorkutyafajta. ?si feladata a nyáj terelése, vásárra hajtása és ?rzése volt. A vasút elterjedése után feladata megsz?nt. Már a kihalás szélén állt, amikor 1944-ben Mrs. G. Olive Willison elkezdte felkutatni a megmaradt bearded collie-kat. Ma már f?ként társnak, családi kedvencnek tartják, ám jellemében még mindig megmaradt a pásztorkutya-magatartás. Végtelenül kedves, barátságos, gyermekszeret?, h?séges kutya. Imádja az embereket, nem félénk, nem bizalmatlan. Nagyon ragaszkodó, ?rzi és védelmezi gazdáját. Szeret utazni, kirándulni. Rengeteg foglalkozást, sok változatosságot igényel, csak így marad kedves és játékos. Neveléséhez nagy türelemre van szükség, mert igencsak szeleburdi. Ház?rzésre nem alkalmas, de nagyon jó jelz?kutya és szükség esetén bátran védelmezi gazdáját. A beardie sz?re rendszeres ápolást igényel, hetente egyszer át kell fésülni dús sz?rzetét. A fésülés meglehet?sen sok id?t vesz igénybe és nagyban megkönnyíti egy ápolóasztal. Ajánlott havonta megfürdetni kutyasamponnal, és kéthavonta kozmetikushoz vinni, hogy rendbeszedjék a sz?rzetét. Nagy mozgásigény? kutya, nem elég levinni a parkba, naponta több óra sétáltatást igényel és futtatni is kell. Aránylag egészséges fajta és átlagosan 15 évig él. Bár tartása hely- és id?igényes, aligha választhatunk nála kellemesebb és h?ségesebb társat.

 

 

Bedlington Terrier

A bedlington terrier már több száz éve létezik, kinézetre bárányformájú, tehát jelent?sen eltér a többi terriert?l. Feltehet?en a dandie dinmont ?se, de lehetséges, hogy a whippettel keresztezték, hogy növeljék vadászképességét. Magas és elegáns terrier, hosszú lábakkal, hosszú nyakkal és ív alakú ágyékkal. Kiállításon el?ször 1869-ben jelent meg, de a múlt században csökkent a népszer?sége. Élenk, er?s vadászösztönnel.

 

 

Border Collie

Skócia és Anglia határvidékér?l származik. Ezeknek a kutyáknak az utódait kés?bb a lengyel alföldi pásztorkutyával, majd a skót juhászkutyával keresztezték.

Értelmes, tanulékony, aktív, ragaszkodó, érzékeny és játékos. Nagyon aktív ha a játékról van szó.

 

Boston terrier

Amerikában – Bostonban – tenyésztették ki a bullterrierb?l, az angol és a francia bulldogból, valamint a boxerb?l.

Élénk, intelligens, kiegyensúlyozott, szelíd, barátságos, nem vereked?s.

Eredetileg kutyaviadalok céljaira tenyésztették ki, de erre a feladatra egyáltalán nem vált be, így kedvtelésb?l tartott eb lett bel?le. Ritka fajta.

 

Boxer

Ha pár szóval kellene megfogalmazni, azt mondhatnánk, “gyengéd gladiátor”. Ez a kett?sség tényleg uralja a boxer jellemét. Ha lehet, akkor lusta, a kanapén heverészik és élvezi a simogatást, de amint “komolyra fordul a helyzet”, feláll és megmutatja a szigorú és rettenthetetlen arcát. Akármennyire szereti is a boxer a kényeztetést, valójában egy munkakutya, akinek szüksége van a napi mozgásra, és egy er?s és következetes gazdára, aki mindig megmondja, hol a helye a kutyának a rangsorban. Merthogy a boxer mindenhol keresi a kiskaput és a lehet?séget a csibészségre. Ez egy sajátos bájt is ad a boxernek, de ugyanakkor nem szabad hagyni, hogy a család fejére n?jön. Ez különösen a kanokra igaz, a szukák valamennyire simulékonyabbak.

A legtöbben a játékossága és a gyerekszeretete miatt választják a boxert maguk és a családjuk mellé. Szerencsére öreg koráig is játékos és megbízható kutya marad. (Két boxer játéka megkapó látvány, tényelg “boxolnak” a mells? lábaikkal. Sok gazda azonban ezt verekedésnek véli, pedig nem az.) A gyermekekkel különösen barátságos, és fölméri azt is, hogy egy kisgyermekben mennyi kárt tudna tenni, ha ugyanúgy kezdene el vele játszani, mint egy feln?ttel. Épp ezért a picik között a boxer nyugodtan viselkedik. Természetesen ennek ellenére semmikor se hagyjuk egyedül egy kisgyermeket bármilyen kutya társaságában!

 

 

Az afgán agár jellegzetessége a hosszú selymes sz?rtakaró. Az F.C.I. által minden szín elfogadott. Másik jellegzetessége, hogy hosszú, íves farka gy?r?ben végz?dik. Koponyája hosszú, fején szinte hajszer? sz?r található, fülét szintén hosszú sz?rtakaró borítja. Orrtükre fekete, a világos szín? kutyáknál a mályva szín is elfogadott./p

Az Ezüst

Az arany után a második legismertebb nemesfém, színe ezüstös fehér és er?sen fényl?.

Többnyire, mint vegyület található érceiben, de fém állapotban is el?fordul.

600 éve már az egyik legkedveltebb fém, tartóssága és szépsége miatt.

A középkorban Magyarország volt az egyik ország, ahol a legtöbb ezüstöt bányászták.

A viszont már, gazdag bányáinak köszönhet?en, Mexikóból származik a világ ezüstkészletének 20 százaléka.

Az ezüst vegyjele Ag, ez a latin Argentum szóból ered.

Kristályrácstípusa megegyezik az aranyéval, mivel szabályos lapközepes. Olvasáspontja 960,5 oC. S?r?sége pedig 10,49 kg/dm3. Az ezüsttermelés jelent?s része az ólom-, cink-, arany- és rézbányászat melléktermékeként kerül felszínre. Ez a fém rendkívül hajlékony, jól megmunkálható és a legjobban vezet? a h?t és az elektromosságot. 1 gramm fémb?l 1800 méter huzalt lehet nyújtani.

Az ezüst alkalmazási területei Gyógyászat, fogtechnika, vegyipar, fototechnika, villamos ipar, elektrotechnika, m?szeripar, galvanotechnika, az ötvös ipar érmék, díszm?áruk, és ékszerek készítésére használja.

Az ezüst ékszerek és –dísztárgyak elkészítéséhez természetesen ezt a fémet is ötvözni kell más fémekkel. Erre is kialakított a szakma egy általános és elfogadott rendszert, mint ahogy az aranynál is, mely megmutatja az ezüst és ötvöz?féméinek el?fordulásai arányát. A kereskedelemben leggyakrabban használt a 925 ezrelék? un. Sterling ezüst. Továbbá még használatos a 800 ezrelék?, 830 ezrelék? és 900 ezrelék? ezüst.

A Sterling (teljes érték?, valódi) ezüst 92,5%-ban tartalmaz ezüstöt és 7,5%-ban valamilyen más ötvöz?fémet, rendszerint rezet. A Sterling ezüst keménysége több mint kétszerese a tiszta ezüstnek.

Az ékszer ápolása

Hogyan bánjon a Sterling ezüsttel?

Az ezüst sem alacsony, sem magas h?mérsékleten gyakorlatilag nem oxidálódik. Az ezüsttárgyakon látható feketés-szürke elszínez?dés nem oxid, hanem az ezüst kénnel alkotott vegyülete.

A városok leveg?je egyre több kénvegyületet tartalmaz, amely az ezüsttel nedvesség hatására ezüst-szulfidot (Ag2S) alkot. Ezért a tárgy felületén el?bb barna kés?bb koromfekete bevonat keletkezik. Ez a réteg a kereskedelemben kapható ezüsttisztító folyadékkal eltávolítható. Hogy sokáig megmaradjon az ezüst ékszer újszer? állapota, és id?ben megakadályozza a vastagabb ezüst-szulfid réteg kialakulását, törölgesse rendszeresen karcolásmentes, puha anyagból készült, ezüsttisztító kend?vel.

Figyelem! Az ezüsttisztító folyadékot csak k? vagy gyöngy nélküli, nem antikolt ékszerek, tárgyak tisztítására használja A szappanos víz szintén segít meg?rizni az ékszer szépségét, de azt soha ne felejtsükel, hogy a szárazra törlésnél semmiképp ne használjunk papírtörölköz?t vagy papírzsebkend?t, csakis lágy, puha ruhát.

Ne tegye termálvízbe, mert az ékszeren azonnal ezüst-szulfid bevonat képz?dik.

Ha nem viseli ezüstékszereit, tárolja légmentesen zárt, száraz helyen. Önzáró tasak, vagy egy erszény kiválóan alkalmas erre a célra. Ez segít meg?rizni ékszerei csillogását és még csak véletlenül sem karcolja ?ket semmilyen más tárgy.

Soha ne tegye ezüst ékszereit klórba, sós vízbe, szódába. Ne felejtse el, hogy néhány háztartásban található tisztítószer alapja a klór tartalmú fehérítés, ezek elszínezhetik, illetve oldhatják a drágaköveket.

Ne használjon ultrahangos tisztítót, szalmiákszeszt, vagy bármilyen más vegyi anyagot drágakövek tisztításához; különösen türkiz, malachit, ónix, lapisz, lazuli (lazúrk?) és opál esetében, mert ez könnyen a kövek, elszínez?dését okozhatja. Törölgesse egyszer?en puha, nedves ruhával.

Ha az ékszer drágakövet vagy gyöngyöt tartalmaz, ne tegye vízbe, mert a foglalás esetleg meglazulhat. Ne használjon fürdet?s, vagy csiszoló hatású tisztítót drágaköveihez.

Tárold az ékszereid egymástól elkülönítve, hogy véletlenül se karcolják meg egymást.

Tisztítsd meg ékszeredet id?nként. A különféle házi praktikáktól eltekintve az ékszerüzletekben általában kapható ékszertisztítóval ajánlott. A tisztítókend? impregnált és fényesíti, illetve eltávolítja az oxidokat a fém felületér?l. Létezik még egy oldat is, ami a tördelt felület?, filigrán ékszerekhez ajánlott és az elérhetetlen helyeken is fényesíti a tárgyat.

Id?nként bízd a tisztítását szakemberre. Ha drágak? is van benne, ez félévente ajánlott.

Ha látható karcok keletkeznek az ékszeren, vidd el az ékszerészhez. Minden nemesfém megkarcolódhat, ez alól a platina sem lehet kivétel.

Ne viseld magadon az ékszert takarítás, kertészkedés és egyéb nehéz- vagy kézimunka során.

Ne nyúlj sz?kít?- vagy durva vegyi anyagokhoz, amikor rajtad van az ékszer. A gyógyfürd?k is megszínezhetik az ékszereket, f?leg az ezüst, illetve a kisebb karátszámú arany ötvözetekre jellemz? ez.

Az arany

Az arany ?sid?k óta az emberiség legnagyobb becsben tartott anyaga volt.

Az ókori egyiptomiak a Nappal azonosították, az élet bölcs?jének tekintették, és használata kizárólag a fáraókat illette meg. Az etruszkok aprólékos kézi munkával kidolgozott tárgyakat készítettek bel?le, finom granulációt és aranyhuzalt felhasználva, amely technikát a mai napig ?zik. A kínaiak úgy tekintették, mint a Nap „yang” része (az ezüst képviselte a Hold „yin” részét). Mindmáig, a kínai és indiai menyasszonyok nem kevesebb, mint 24 Karátos ékszert viselnek az esküv?jük napján, ezzel biztosítva az örök életre szóló szerencsét és boldogságot. Mindeközben, az inkák az aranyat a „Nap izzadságának” tartották. Bizonyos kultúrákban az aranyat meg is eszik, hogy meggyógyítsanak vele olyan betegségeket, mint a köszvény, a fekély és a tuberkulózis.
Az arany értékének tartósságát az is jelzi, hogy több mint 5000 éven át használták valutaként.

De az aranyszín? fém talán legcsábítóbb felhasználása mindig is az ékszer volt. Valójában a világ aranykitermelésének 3/4-ét minden évben ékszerkészítésre használják fel. A fémet tartóssága a véget nem ér? szerelem szimbólumává tette, és a tárgyak generációról generációra örökl?dtek.

Számos tényez? támasztja alá az arany örökkévaló, egyetemes vonzerejét:

Az arany rendkívül ritka… – Úgy becsülik, hogy a világban kibányászott összes arany beférne a párizsi Eiffel-torony alá. Számos tonna érc szükséges egyetlen uncia arany el?állításához.

…gyönyör? – Az ékszerkészít?k a történelem folyamán az aranyat meleg arany színe miatt minden más fémnél jobban kedvelték. Jól ötvözhet? más fémekkel, ami az aranym?veseknek lehet?séget nyújtott arra, hogy az arany szivárvány árnyalatait létrehozzák. Például ha az aranyat rézzel ötvözzük, vörös aranyat kapunk, ha ezüsttel, zöld aranyat, palládiummal ötvözve pedig fehér aranyat.

…tartós – Az arany ékszerek össze-mennyisége, pénzérmék és ?si kultúrákból származó tárgyi leletek bemutatása a világ múzeumaiban, egy bizonyíték a fém tartós szépségére vonatkozóan. Jóllehet, a színarany meglehet?sen puha, más fémekkel ötvözve rendkívül keménnyé válik. Ellenállóságának köszönhet?en, az elektronikai iparban is felhasználják, évente 10 billió elektromos érintkez?t készítenek bel?le.

…tiszta – Tisztasága következtében nem befolyásolja a leveg?, a h? vagy a csapadék, és nem válik patinássá. E tulajdonságai folytán válhatott az aranyrúd ilyen értékes alapanyaggá.

…kiválóan alakítható – Olyan könny? megmunkálni, hogy egyetlen gramm aranyból majdnem 2 kilométer hosszú vékony szálat lehet húzni. Szinte bármilyen minta megvalósítható bel?le.

Gyűrűméret

Ha a h?n szeretett n?t meg akarod lepni egy gy?r?vel, azt szeretnéd, ha a pillanat tökéletes lenne. Hogy biztos lehess benne, hogy a méret tökéletesen passzol majd abban a tökéletes pillanatban, adunk néhány ötletet arra, hogy tudd meg a gy?r?méretét anélkül, hogy beavatnád ?t a titkodba.
Ha kedvesednek van egy gy?r?je, amit a gy?r?sujján hord, találj megfelelõ alkalmat rá, amikor éppen nem viseli, és vidd el felt?nés nélkül egy ékszerüzletbe, hogy lemérjék a méretet. Ha nem túl egyértelm?, akkor ajánld fel, hogy elviszed az ékszereit tisztításra. Esetleg próbáld fel valamelyik ujjadra, és jelöld be rajta egy tollal, hogy meddig tudod felhúzni, aztán keress fel egy ötvöst, aki leméri.
Ha sosem veszi le hosszabb id?re a gy?r?jét, akkor megpróbálhatsz valami féle lenyomatot készíteni bel?le. Például vegyél egy tollat és egy ceruzát, és rajzold körbe a gy?r? belsejét.
Ha pedig egyáltalán nem hord gy?r?t, vagy sosem veszi le, megkérdezheted valamelyik barátját/barátn?jét, vagy rokonait, hátha valaki ismeri a gy?r?méretét, vagy tud benne segíteni.
Az elkészült gy?r? méretébõl adódó esetleges kényelmetlenségekre csak az általunk elvégzett szakszer? méretvétel esetén tudunk garanciát vállalni!

Miről mesélnek az ékszerek?

Több évszázados hagyomány, hogy a fontos családi, társadalmi eseményeket szinte mindig kíséri egy-egy olyan értékes ajándék átadása, amely az ünnepet megpecsételi. Legismertebb válfaja az eljegyzést, házasságot szinte összefonó jegygy?r?. Számos változata ismert: az egyszer? sima pánttól a gyémántvéséssel díszített, ragyogó karikákon át a briliánssal ékített, pompás ékszerig. A sín belsejébe vésett név és keltezés még pontosabban meghatározza az alkalom ünnepélyességét.

A pecsétgy?r?t már az ókorban ismerték, és gyakran uralkodók szavát szentesítette a pecsétviaszba nyomott, drágak?be vésett arckép vagy monogram.

 

A karköt? vagy a nyaklánc szintén elkötelezettséget fejezett ki, a mellt? eredeti szerepe pedig az volt, hogy a ruhadarabok szárnyait fogja össze. A súlyos ékszer a vagyoni helyzet megtestesít?je, néha azonban a vastagabb láncok, nagyobb t?k belül üregesek, hiszen kényelmetlen a túl nehéz ékszer viselése. Annyi bizonyos: az ékszer az emberiség életének ?si id?kt?l fogva része volt, és örömünkre, az is maradt.

Ékszerviselés

Az ékszerviselés életstílust jelez. Az ékszer megjelenése, értéke, gondos elkészítése, a befoglalt drágakövek sok mindent elmondanak arról, aki viseli, esetleg arról is, aki az ékszert ajándékba adja.

A nemesfémb?l – aranyból, ezüstb?l, platinából – készített ékszer szerepe igen sokféle az életünkben. A legfontosabb feladata az, hogy ékesítsen. Nem elég, hogy szép legyen, hanem azt is elvárhatjuk t?le, hogy a mi megjelenésünket szépítse. Rólunk kell mondania valamit, az egyéniségünkr?l kell beszélnie.

Az ékszer lehet életünk egy fontos eseményének, egy drága kapcsolatnak a megtestesít?je. Valahányszor rápillantunk, eszünkbe jut az a pillanat, amikor az ujjunkra húzták, vagy a nyakunkba simogatták. És persze az a személy is, akit?l származik.

A nemesfémb?l készített ékszer már anyagában is értéket fejez ki, amely – az id? hosszabb távlatában tekintve – nem csökken. Alkalmas arra, hogy egy-egy jól kiválasztott darabot majd a lányunk vagy az unokánk is szívesen viseljen.

Ékszervásárlás

A szép ékszernek ára van: megérdemli, hogy körültekint?en, megbízható helyen vásároljunk, ahol értéket kínálnak a Vásárló pénzéért. Ezt igazolja a nemesfém tárgyakba független, állami szervt?l, a Nemesfémvizsgáló és Hitelesít? Intézett?l beütött fémjel: ez minden tárgyban látható és kötelez?! A jelenleg évényben lév? fémjelekt?l az NOA ékszer kft. boltjában hiteles információval tudnak szolgálni.

Az ékszer bizalmi cikk. Nem lehetünk mindnyájan szakért?k: olyan eladókhoz kell fordulnunk, akikt?l becsületes, szakszer? tájékoztatást kapunk, akik örömüket lelik abban, hogy vásárlóiknak jótanáccsal örömet szerezhetnek. Óva intünk mindenkit a piacon, vásárokon, kedvez? áron kínált ékszerek vásárlásától. Külföldön is kaphatunk ilyen “el?nyös” ajánlatot: itt is csak szaküzletben vásároljunk! Ráadásul a külföldön vásárolt ékszereket idehaza csak akkor értékesíthetjük, ha megfizetjük a vámot és a fémjelzési illetéket, különben a felvásárló keresked?k csak tört arany áron vehetik meg.
Próbáljuk fel az ékszert: hogy mutat a gy?r? a kezünkön, a függ? a fülünkben, a lánc, a medál a nyakunkban, hogy simul a karköt? a csuklónkra. A kiválasztott ékszer hosszú id?n át társunk marad: a tartós öröm forrásává kell válnia.

Ékszerápolás

Megérdemli, hogy gondját viseljük!

Ne tegyük le akárhová, helyezzük mindig a tartójába. Ha egész nap vagy huzamosan viseltük, célszer? finom, m?száltól mentes puha ruhával megtörölni.átöblítjük enyhe mosószeres, majd tiszta vízben, azután puha ruhával szárazra töröljük. A jobb ékszerboltokban kaphatók tisztítószerrel preparált ékszerápoló textíliák is, de olvassuk el a használati utasítást, mert egyes drágaköveket (gyöngyöt, türkizt) kímélnünk kell t?lük, csak a fémrészekhez szabad hozzá érnünk velük. Mind az arany, mind az ezüst nagyon képlékeny, ezért a használatban kopik, vékonyodik. Vizsgáljuk meg id?nként gy?rünk sínjét, láncaink szemeit: nem koptak-e el oly mértékben, hogy akár el is veszíthetjük azokat. Különös kíméletet érdemelnek a gyöngyök. Anyaguk érzékeny a savakra, a h?re. Ezért kíméljük az illatszerekt?l, ne viseljük gyöngysorunkat közvetlenül a b?r?n, vagy levétel után töröljük meg azonnal. A gyöngysorokat néhány évente át kell fûzni ezt szakemberrel kell elvégeztetnünk. Tartós h? hatására a gyöngyök elveszítik víztartalmukat, savas környezet hatására felbomlanak azok a miniat?r kalcium-karbonát kristálylapocskák, amelyek sejtelmes fényjátékkal, lüszterrel ajándékoznak meg bennünket. Hasonlóan érzékenyek a porózus szerkezet? drágakövek: türkiz, malachit. Más drágakövek pedig meglehet?sen ridegek, ezért ha leejtjük, odaütjük, élük megcsorbulhat, hasadás, repedés keletkezhet bennük. Ez még a gyémántra is érvényes, mert hallatlan keménysége jó hasadással és meglehet?s ridegséggel párosul. A leveg? tele van láthatatlan szennyez?déssel, amely rátelepszik, s szemmel szinte érzékelhetetlen karcolásokat ejt rajta, és a felülete hamarosan elveszíti a fényét.

 

Drágakövek

A drágakövek királya, a legy?zhetetlen gyémánt.

(Els? forrása a mesés India, azóta – Európán kívül – szinte mindenütt bányásszák: Brazíliában, Afrikában, a szibériai Jakutföldön, Ausztráliában.) Az igazán szép, tiszta, színtelen, mégis ezer fényben tündökl? példányok azonban így is ritkák. Leggyakrabban briliáns-formába csiszolják, és ez a név is ragyogót jelent, méghozzá gondos számítások alapján végzett olyan megmunkálást, amelynek eredményeképpen a gyémántk?re es? fény szinte teljes mértékben visszaragyog ránk. Nem véletlen, hogy a szakkeresked?k az egész világonnégy alapvet? ismertet? jegy: a szín, a tisztaság, a karátsúly (1 karát=0.2 gramm) és a csiszolás min?sége (arány, szimmetria, gondos kivitel) alapján értékelik a briliánsokat,

 

A Teremt? még többszázféle csillogó, csodálatos színekben tündökl? drágak?vel ajándékozott meg bennünket.

 

A galambvér-piros rubin,

a búzavirág-kék zafír,

a mesés tavaszi üdeség? zöld smaragd,

az ibolya finom árnyalatait mutató ametiszt,

vagy a szivárvány minden színében el?forduló turmalin,

aquamarine,

citrine,

granate,

tansanit,

minden szépérzékkel megáldott ember szívét megdobogtatja.

 

Mindegyiknek megvan a maga szépsége, misztériuma: élvezet megismerkedni velük, hát még ékszerbe foglalva viselni ?ket…